Az Erasmuszos hónapjaimat teljesen kihasználva új világlátó program után kellett néznem, mert hamar elkezdtem érezni a valami új megismerésére hajtó vágyat. Au pair is kétszer voltam már, azokról az élményeimről is olvashattok a blogomban, de a második, spanyolországi au pair munka alatt vált világossá számomra, hogy szükségem van a korombeli fiatalok társaságára, így ezen alkalommal a Work Away program mellett tettem le a voksomat. Ez a program világszerte, minden országban több száz önkéntes munkahelyet hirdet meg, ahol ingyen szállásért és sok esetben ingyen étkezésért cserébe dolgozol napi pár órát. Jó ötletnek gondoltam, mert így helyiek között lehetek, akiktől első kézből tanulhatok a kultúráról és szokásokról, több, a világ különböző pontjairól érkező önkéntessel lakhatok együtt és hosszabb időt tölthetek az adott országban, így jobban megismerhetem azt, kevésbé érezve magam csupán egy egyszerű turistának. Mivel szerettem volna egy teljesen más kultúrát megismerni és kilépni európai komfortzónámból, rövid gondolkodás után a marokkói úti cél mellett döntöttem, egy vidéki angol nyelviskola kommunikációs segítőjének posztjára pályázva. A munkáról röviden annyit írnék, hogy heti öt napon délután 4 és este 9 között fél órás turnusokban angol nyelvórák végére mentünk be a többi önkéntessel együtt és 3-4 fős kis csoportokban beszélgettünk a diákokkal az adott óra témájáról, többnyire természetes, gördülékeny és felettébb érdekes párbeszédeket kialakítva. A diákok mindenféle korcsoportot képviseltek; 6 éves piciktől egészen az ötvenes éveikben járó felnőttekig mindenkivel volt alkalmam csevegni. Ilyenkor én is kérdezhetek a marokkói szokásokról, hogy ők ezt meg azt hogyan csinálják, erről meg arról miként gondolkodnak, és ők is sűrűn érdeklődnek, hogy az én országomban mit hogyan csinálunk, milyen az élet. Beszélgettem már felnőtt csoportokkal a barátságról, az internethasználatról, fesztiválokról, nőkkel a munkáról és a napi rutinról, férfiakkal az utazásról, tinédzser lányokkal a randizásról és a párválasztásról, vagy egy fiatal fiúval a lélek halál utáni életéről. 

A nyelviskolában való "munkán" kívül magáról az országról is végeláthatatlan benyomás éri az embert. Marokkó az a hely, amiben eddig a leginkább volt pozitív csalódásom, és amelyik ország a legtöbb apró meglepetést okozza számomra nap mint nap. Otthon volt bennem némi hezitálás az út előtt azok után, amiket manapság az arab országokról és az iszlám vallásról hall az ember a médiában, de a legjobb döntés volt eljönnöm ide. Hozzá kell tenni, hogy Marokkó talán a legmérsékeltebb és legelfogadóbb arab ország. Ittlétem alatt egy Berrechid nevű vidéki kisvárosban lakom és jártam Casablancában, Rabatban, Essaouirában, Safiban és Marrakechben. Nem is könnyű szavakba szedni ezeket, úgy érzem, hogy ennek a kirándulásnak nincs eleje, közepe és vége, hanem mintha mindig a fő felvonás játszódna; mindig zsong, mindig zsúfolt, állandó impulzusok és mindig történik valami számomra nem hétköznapi. De azért megpróbálom összeszedni a legfontosabb tudnivalókat, amik segíthetnek, ha ti is úgy gondoljátok, egy nap meglátogatnátok Marokkót.

• A helyiek vendégszeretete, nagylelkűsége és kedvessége az általam eddig ismert európai mércét magasan túlszárnyalja. Az első pillanattól kezdve mindenki - a taxis, a pincér, a recepciós, az iskola nyelvtanárai, a sarki boltos, az utcán focizó fiatalok - egyszóval tényleg mindenki üdvözöl Marokkóban és boldog, hogy ellátogattam az országába. Az egész már a repülőn kezdődött, ahol a mellettem ülő amerikai srác az ablak mellé ült be, holott az a másik utazószomszédom, egy Magyarországon egyetemista marokkói fiú helye lett volna, de ő mondta, hogy nem, nem, maradjon csak az ablak mellett, hiszen ő most az országának a vendége és az a minimum, hogy landolásnál lássa a magasból a marokkói tájat. Ezen kívül mindenki megosztja mindenkivel az ételét, meghívnak magukhoz, ha utazásról térek vissza, óriási öleléssel fogadnak és mindig kedveskednek valamivel. Például történt egyszer, hogy ebéd időben kajáldát keresve tudtunkon kívül pont két étterem között álltunk meg az utcán, s nagyban tanakodni kezdtünk, hogy bemenjünk-e az egyikbe. Ezt meglátta a bejáratnál álló fiatal pincérfiú és rögtön odaszaladt hozzánk egy tál csirkefalatkával kóstoló gyanánt. Ezután egy másik pincérfiú is odajött egy tányér falafellel. Ekkor vettük észre, hogy két egymás mellett álló, egyforma kínálattal és árral rendelkező étterem határvonalán álltunk. A két pincérfiú felváltva hozta nekünk a sültkrumplis tálat, a desszert kóstolót és mindent, amivel becsábíthattak magukhoz. A végén két részre szakadt a társaságunk az ebéd idejére, mert mindkét étterem annyira igyekezett, hogy csak így tűnt igazságosnak. Vendégszeretet: 10/10
• Marokkó egy olyan ország, amit úgy lehet igazán élvezni, ha megfeledkezel az európai szintű elvárásokról. Ha már nem a kényelem és a nyugalom a legfontosabbak a számodra, akkor tudod csak meglátni az ország színes, lüktető és érdekes arcát. Az emberek mindig mosolygósak, noha eleinte túl rámenősnek tűnhetnek. Különösen ha nő vagy, utánad szólhatnak vagy utánad pisszeghetnek az utcán a férfiak, de ez inkább a kisebb városokra jellemző, a nagyobb, turistásabb helyeken már nem igazán fordul elő. A kisvárosban, ahol lakom, itt is csupán azért, mert szokatlan látvány vagyok számukra és csak kíváncsiságból szólnak utánam és nem azért, mert bármi egyebet akarnának. Ha társaságban járunk a városban, és néhány fiatal fiú utánunk szól, hogy "Szia! Hogy vagy?", nyugodtan vissza lehet kiáltani, hogy "köszi, jól".Erre csak elnevetik majd magukat, hogy "húha, a külföldiek válaszoltak nekik", és mindenki megy tovább. A gyerekek különösen bátrak és nyitottak, kisfiúk és kislányok egyaránt nagy mosollyal az arcukon szeretnek köszöngetni a mellettük elhaladó idegeneknek, nekik mindenképp kedves gesztus visszaköszönni. Ha nőként egyedül jár az utcán az ember, akkor viszont jobb, ha egyszerűen figyelmen kívül hagyja a férfiak hozzászólásait és jó ha egy kendőt tesz a fejére. Nem kell úgy teljesen beburkolózni, mint a muszlim nők, de rengeteg nem kívánt pillantást és utánunk szólást előzhetünk meg így. Az arabok egyébként nagyon tisztelettudóak és ha zárt ruházatot és esetleg egy fejkendőt viselsz, vagyis rendes nőnek látszol, nem fognak macerálni. Ezenkívül turista létedre megpróbálnak mindent eladni neked. De mindent. Akármilyen alkuval, árral is jön veled szembe valaki az utcán, ezekkel jobb nem foglalkozni, és csak annyit mondani, hogy "la" (ami arabul nemet jelent) és határozott léptekkel továbbmenni. Ha határozottan viselkedsz és nem hagyod, hogy rádtelepedjenek árusok, kéregetők és egyéb nem kívánatos személyek, nagyon jól fogod magad érezni. Általános hangulat: 10/8
• Az ételek elképesztően jók Marokkóban. Olyan kulináris élményekben részesülök nap mint nap, mint talán sehol máshol eddig. A legnépszerűbb étel a tajine. A tajine maga azt a kerámia tálat jelenti, amiben ez az étel fő. Nagyon sok féle van, legtöbbször marhahúsos zöldségekkel, de lehet csirkés, halas és vegetáriánus is. Beleteszik a húst és a zöldségeket a kerámia tálba, lefedik egy gúla alakú, jellegzetes fedővel és lassú tűzön megfőzik. Érdekessége, hogy még forr, amikor feltálalják a vendég előtt. A kuszkusz is elengedhetetlen. Minden pénteken nemzeti kuszkusz nap van, ilyenkor minden család ezt eszi. Ez is hússal és zöldségekkel készül. A marokkói leves, más néven Harira csak napnyugta után fogyasztható. Paradicsomos lében lencse, répa, csicseri borsó és egyéb zöldségek egyvelege ez a finom, enyhén pikáns leves. A pastilla szintén nagyon-nagyon finom, sós édességnek tudnám nevezni, mert ez egy csirkehúsos, porcukorral megszórt sütemény alakú étel. Lehet még kapni főzelék szerű sárga bablevest, reggelire pedig a legjobb egy friss, meleg msamen, ami leginkább a palacsintatésztához hasonlít, csak vastagabb, sós tésztából van és bő olajban sütik ki. Ennek két fajtája van; fűszeres és sima, de a simát krémsajttal és mézzel kenik meg, úgy a legfinomabb. Desszertnek a legjobb pedig a rfissa, ami metélt tészta porcukorral és fahéjas darált dióval megszórva. Ezeken kívül rengeteg csokis, édes péksüteményt lehet kapni a pékségekben. Italnak pedig egyértelműen mentateát fogyasztanak mindenhol. A friss mentaleveleket szárastól beleteszik a forró vízzel megtöltött kicsi, aranyos ezüstkannácskákba. Ízlés szerint cukorral ízesíthető. Marokkói konyha: 10/10 
• Marokkó nagyon olcsó ország. Ezt tekintve pedig a legfontosabb azt megemlíteni, hogy Marokkóban szinte semminek sincs pontos ára. Majdnem mindenhol alkudni lehet, és kell is! A szupermarketeket meg egy-két éttermet kivéve közös megállapodáson múlik mindennek az ára. A medinában (vásártér) minden ár alku kérdése a gyümölcsöktől kezdve, a szuveníreken át a ruhákig. Sokszor ha kérdezed, "ez mennyibe kerül?", az a válasz, hogy "mit ajánlasz?" vagy "mondj egy árat te". Az első árajánlatot nem érdemes elfogadni, mert ez általában a duplája a valódi értéknek, de ha ügyesen megy bele a játékba az ember, nagyon kedvező vásárlásokat tudhat magáénak. Néhol még éttermekben is lehet alkudozni: "Megvennénk három tajine-t, de nagyon drága, csak kettőt veszünk.", Ha megvesznek hármat, kapnak ingyen salátát", "áll az alku". Ha pedig elfogadod a kajálda napi ajánlatát, sokszor ingyen mentatea a jutalom. Egyébként az alábbi árakra lehet számítani, forintra átszámolva: 1 kenyér 30 ft, 1 sima msamen 30 ft, 1 csokis muffin 60ft, 1 nagy szatyor krumpli, paradicsom és cukkíni 300 ft, 1 tál tajine 800-1500 ft, 1 tál Harira leves 150 ft, 1 vonatjegy 200 km-re 2000 ft. Árak: 10/10 
• A közlekedésben is kellemesen csalódtam. Ideutazásom előtt sokszor hallottam, hogy így késnek két órát a vonatok, meg úgy maradnak ki menetrend szerinti járatok. Eddig hatszor utaztam vonattal és le kell kopognom, hogy mindig hajszál pontosan jött és érkezett meg a célállomásra a szerelvény. Ez persze nem azt jelenti, hogy máskor nem lehet késésre számítani, de biztos nem állandó jelleggel. Sőt, volt hogy a 12:00-ra kiírt vonat már 11:56-kor elindult. Én azt mondanám, érdemes hamarabb ott lenni a vasútállomáson, mint később. Bliccelni egyáltalán nem lehet, mert csak úgy lehet a peronra lépni, hogy a csarnokból a peronokhoz kivezető ajtónál bemutatod a jegyed, később pedig a vonaton is jön a kalauz. A marokkói vonatokon is van első és másodosztály. Az első osztály kényelmes, légkondicionált, egy fülkében hat üléssel. A másodosztály is lehet fülkés, ahol nyolc ülés van, és lehet az egész vagon egy nyitott tér, kettes ülésekkel két oldalt, akárcsak Magyarországon. Mindkét osztályon vannak lehúzható sötétítő panelek az ablakon és általában véve tiszták a helyiségek. Nyilván Európában utaztam már modernebb és tisztább vonatokon, de a marokkói másodosztály határozottan jobban és tisztábban fest, mint magyarországi párja. Nőként egyedül is nyugodtan lehet utazni rajta, teljesen biztonságos. Minden utas rendes, alszik vagy el van foglalva a saját dolgával, de nem egyszer kedves kis beszélgetéseket is szívesen folytatnak a velük szemben ülő utassal. A taxik elképesztően olcsók. Két fajtájuk van; a kék színű, úgy nevezett "petit taxi" és a fehér, nagyobb autó. A kis kék taxi egy 120 ezres városban bárhova elvisz 230 forintért, összesen, a nagy taxi ugyanitt 450 forint. Viszont nincs hívószámuk; az ember kimegy egy forgalmasabb úthoz és egyszerűen fog magának egyet. A városbeli közlekedés kissé kaotikus; az autósok bármi apróságért nyomják a dudát, és esetenként szeretnek két sáv közt a felezővonal mentén haladni. Rengeteg a motoros és a robogós, akik az autók közt szlalomoznak, emellett pedig különösen oda kell figyelni az úton baktató lovakra, szamarakra, tehenekre és tevékre, az út közepén focizó gyerekekről nem is beszélve. Közlekedés: 10/6
• A tisztaság tekintetében is rosszabbra számítottam, mikor az ember arra gondol, hogy "Afrika". Ismét kellemesen csalódtam, mert a legtöbb város nagyon tiszta, alig látni eldobott szemetet. Ha szemetes is a környék, az inkább a városszélekre jellemző, valamint egyes városok medinája lehet még piszkosabb és szemetesebb, mert itt mindig rengeteg ember kavarog. Este is több szemetet láthatunk, mert a marokkóiak igazán csak napnyugta után kezdenek kihömpölyögni az utcákra; éttermekben, bárokban barátokkal beszélgetve töltik az estét. A sok ember miatt több lehet a szemét is, de a reggel érkező utcaseprők mindent idejében eltakarítanak. Casablanca volt az egyetlen olyan város, amit a központban is piszkosnak láttam és itt a légszennyezés is érezhető, de a többi helyen mindig tiszta környezet fogadott. Tisztaság: 10/7
• A marokkói társadalom nagy többsége kétnyelvű. A darija nyelven kívül (ami az arab marokkói változata) szinte mindenki anyanyelvi szinten beszél franciául, volt francia gyarmat lévén. Az amazigh nyelv is hivatalos nyelv az országban, ez a terület őslakos berbereinek nyelve. Angolul is többen tudnak. Jobban inkább a fiatalok, de a középkorúak is több helyen beszélik annyira, hogy alap dolgokban megértse egymást a helyi és a turista. Ha pedig csak arabul tud az illető, vagy a turista nem beszél franciául, akkor sincs gond; olyan lelkesen magyaráznak és próbálják megértetni magukat, soha fel nem adva, hogy a végén mindig megértjük egymást valahogy. Persze nem egyszer botlik félreértésekbe is az ember, például nem azt a fogást vagy nem úgy kapja, amit rendelt, de talán így lehet legjobban megismerni olyan dolgokat, amiknek amúgy nem tudnál a létezéséről, például a gyümölcslé tejes turmix formájában érkezik, vagy a nem kért teasütemény olyan jó ízű, amilyet még sosem kóstoltál ezelőtt. Kommunikáció a helyiekkel: 10/8 

A nők helyzetét illetően Marokkó nagyon nyitott ország. A legtöbb nő teljes munkaidőben dolgozik (egy olyan nővel beszélgettem, akit a férje nem enged dolgozni, pedig ő szeretne), egyetemre járnak, a fiataloknak karrierista tervei vannak a jövőre. Egyedül is nyugodtan intézhetik a dolgaikat, autót vezetnek, sőt, láttam nem egy női iskolabusz-sofőrt is. A többség hijabot visel, a vallásukban és kultúrájukban érthető okok miatt; a nő haja egy különleges szépsége a testnek, ami nem tartozik idegenekre, csak a családra. Fiatalok közt néhányan nem hordják, de ez is rendben van, mivel egyáltalán nincs kötelező jellege. A gyerekek és a fiatalok divatos, európai stílusú ruhákban járnak, de a többség hagyományos, "arab divat" szerinti hosszú ruhákat visel. A párok és házasok nem járnak kézen fogva az utcán, maximum egymásba karolva, csókot adni nyilvános helyen pedig kifejezetten illetlen. Ha csókolózó párt lát valahol egy rendőr, biztos, hogy oda fog szólni, hogy azonnal hagyják abba. Ezek személyes, intim dolgok a számukra. A marokkói lányok, nők nem járnak el szórakozni, vagy csakis vőlegény vagy férj társaságában, mert ha nőként éjszaka kint vannak, egyszerűen prostituáltnak vélik őket a férfiak és elkezdenek árakat ajánlani a szolgáltatásaikért. Rendes marokkói lány nem éjszakázik házon kívül. 

Számomra nagyon pozitív élmény ez az út; a nyelviskola diákjaival való beszélgetések által egy új világ nyílt meg előttem, jobban megértem az arab kultúrát és a gondolataik miértjeit. A diákokkal rengeteget lehet együtt nevetni, nem egyszer órákon kívül is remek időt töltöttünk együtt, együtt énekelve és gitározva, vagy éppen együtt kosarazva a srácokkal. Az önkéntes társaimmal is rengeteg érdekes és mély beszélgetés részese lehettem, például mikor egy ateista, egy keresztény, egy muszlim és egy szkeptikus beszélgettünk együtt a vallásról, a morálról és hasonlókról. Mindenkinek melegen ajánlom, hogy látogasson el Marokkóba!

A Marokkóban és más országokban készült képekhez kövess Instagramon! (timea.travel) :)