Ha már Spanyolországban vagyunk, a fővárost, Madridot nem szabad lehagynunk a listáról. Így is állandóan kirándultunk, hiszen mindent látni akartunk, amit csak lehetett, de talán a madridi kiruccanásunk maradt meg a legőrültebb emlékként a kirándulásaink közt. Az egész azon alapult, hogy mindent a véletlenre bíztunk. A repülőjegyet azért még időben lefoglaltuk, de utána nem gondoltuk túl a dolgot; mi sem volt felszabadítóbb érzés, mint hogy egy szerda este egyetlen teletömött hátizsákkal a hátunkon hatan - három lakótársammal és még két barátunkkal - nekivágjunk a világnak. Az első éjszakát a repülőtéren töltöttük, mivel másnap korán reggel indult a gépünk. Borzasztóan kényelmetlen, de egyszer megéri kipróbálni a hangulata miatt. A fővárosban aztán bevadásztunk egy szállást, de csak egy éjszakát tudtunk fizetni; a második éjszakára nem volt tervünk. Nem mintha ez annyira zavart volna bennünket. Madrid csodaszép volt, rengeteg látnivalóval, alig győztünk fényképezni. Meg aztán itt rájöttem, hogy az Erasmusosok mindig kitalálnak valamit, olyan nincs, hogy valami, valamilyen módon ne jönne össze. Így történt, hogy a most a nagy divatját élő Tinderről egy ismeretlen csaj meghívott minket a madridi házibulijába. Megadta a címet, mi pedig - este 11-kor más dolgunk nem lévén - odamentünk. Egy óriási nemzetközi házibuliban találtuk magunkat, ahol mindenki úgy fogadott minket, mintha régi barátok lettünk volna. Jó fejnek tűnt a társaság, jó volt a buli is, igaz, egyesek részéről a kórház baleseti sürgősségi osztályán végződött, nekünk pedig azzal, hogy a minket meghívó csaj közölte, ő átmegy egy másik buliba, de fogjuk a lakáskulcsát, jegyezzük fel a címét és menjünk, nyugodtan aludjunk ott nála. Ettől aztán leesett az állunk, de Erasmusos az Erasmusost mindig megsegíti, úgyhogy örömmel vettük a szállást, és öt kilométernyi séta után a hajnali esőben megérkeztünk a lány albérletéhez, s benyitottunk a kulccsal. Egy másik lány is volt a lakásban, a lakótárs lehetett. Végtelenül aranyos volt, bevezetett minket a vendégszobába, mi pedig mindannyian egy kanapén befeküdve egymás mellé kipihenhettük a kirándulás fáradalmait. A sztori mellett, ami jól példázza, hogy egy hátizsákos fiatalnak mindig lesz hol aludnia, itt van néhány kép is a spanyol fővárosról: