Ezt a bejegyzést most az egyszerűbb mindennapoknak szeretném szentelni. Az Erasmusos hétköznapokban az a jó, hogy az Erasmus megadja azt a különleges érzést az ember számára, hogy a világ másik felén is lehet teljesen otthon érezni magunkat. Egy-két hónap múlva tényleg úgy érzed, mintha évek óta laknál az Erasmusos városodban. Már annyira természetes, hogy euróval fizetsz a boltban, hogy mindenki spanyolul beszél körülötted, hogy a tengerpart mentén mész haza a suliból, hogy keddenként polipot vacsorázol, hogy esernyő nélkül nem teszed ki a lábad az utcára vagy, hogy a szomszéd minden délután négykor hangosan tanulja a franciát a lenti kisudvaron. Annyira természetessé válik minden apróság, amik a hétköznapjaidat alkotják, mintha mindennek már ezer éve a részese lennél, és ez annyira megnyugtató érzés tud lenni. Úgy érzed, hogy lett még egy otthonod a világban, amit majd az ösztöndíj végén ugyanolyan fájdalmas lesz elhagyni, mint annak idején a magyar otthonodat, de ha legközelebb arra jársz majd, tudni fogod, hogy akkor is éppen hazamész.

Az én Erasmusos városomat, La Corunát is ennyire szeretem, ezért most megosztok néhány fényképet a város mindennapjaiból, amiket általában délutáni séták során készítettem.