Május 2-a van, ilyenkor már sokszor közelebb érezzük magunkat a nyárhoz, mint a tavaszhoz, de itt, Norvégiában ma megint fel kellett vennem a sapkát, s ugyan nem szükséges már a téli kabát, a kevésbé vastag kabát is csak egy melegebb pulcsi fölött ajánlott. Sétálni indultam; megszoktam, hogy Norvégiában akkor is kimozdul az ember legalább egy kis időre, ha odakint épp az apokalipszis van, és hát az ablakon kinézve egyáltalán nem tűnt rossznak a felállás. Az eget sűrű, szürke felhők borították, amik a széltől gyorsan vándoroltak az égen, a hegyek oldalán itt-ott még foltokban fehérlett a hó, a szél felfodrozta a közeli tó vizét és még csepegett is kicsit az eső, de mégis gyönyörűnek láttam ezt az egészet. A tó szélén állva körbenéztem, végighordoztam a tekintetem a félkörívben húzódó hegyeken, s ebben a szürkeségben olyan szép volt minden. Nem is a szó szoros értelmében volt szép, hanem a természet nagysága és ereje tükröződött át a zordon időn és ez tette széppé. Tudom, hogy otthon 28 fok van, tikkasztó meleg, strandidő, mégsem vágyom oda. Itt, mintha megállt volna az idő; ugyanazok a vastagságú ruhák kellenek február óta, s amikor elindulok az egyetemre, ugyanúgy megcsípi az arcom a reggeli szél, mint a szemeszter elején, s ez valahogy az időtlen létezés élményét adja. Persze itt is ki szokott sütni a nap (noha meleg nem igazán társul hozzá), s olyankor annyi a napfény, a világosság és olyan kék az ég, mintha az idő, tudván, hogy ez nem fog sokáig tartani, igyekezne bepótolni a nap nélküli napokat. Mégis, valamiért ez a mai borongós, szeles, szürke idő ihletett meg, azt éreztetve velem, hogy nem is akarnám lecserélni. Na de elnézést a kitérőért, mert ma a norvég ételekről szeretnék írni egy kicsit. A helyi konyhát egy szóval is tudnám jellemezni: egészséges. Vagy inkább kettővel: nagyon egészséges. Mivel az ország fele tengerparton fekszik, így rengeteg a haláru és a tenger gyümölcsei. Frissen halászott lazacoktól, tőkehalaktól, rákoktól, garnélarákoktól, polipoktól, kagylóktól és számomra ismeretlen egyéb halfajtáktól roskadoznak mind a szupermarketek polcai, mind a híres halpiac pultjai. Viszonylag olcsón is lehet hozzájuk jutni; fél kiló lazachús jóval olcsóbb, mint ugyanennyi csirkemell, ugyanígy a garnélarák, úgyhogy étrendet váltottam, és szinte minden nap eszem valamilyen tengeri ételt. A norvégok tradicionális ételének alapanyaga is a lazac. Főtt krumplival és uborkasalátával tálalják. Ezen kívül itteni specialitásnak számít a tubusból kinyomható paszta állagú kaviár, amit a norvégok vaj helyett kennek a szendvicseikre. Nagyon sok norvég édesség is található a boltok polcain; az úgynevezett lefse, ami leginkább egy vastag palacsintatésztához hasonlít, amibe megcukrozott fahéjat szórnak, s úgy tekerik fel, aztán a Smash nevezetű rágcsálnivaló, ami édes csokoládéval bevont sós ostya, vagy a Kvik Lunsj, ami egy Kit Kat-hoz hasonlító csoki, amit a helyiek kifejezetten hegymászáskor visznek magukkal és akkor eszik meg, miután megdöntötték a csúcsot.