Az egész Erasmus egy vissza nem térő alkalom a kalandokra, élményekre. Menni, látni, tapasztalni, élvezni, ez a lényeg. AZ Erasmus olyan programokat tud kínálni, amikről otthon nem is álmodhatnál. Lehetőséged van kipróbálni olyan dolgokat, amiket Magyarország földrajzi, kulturális, éghajlati vagy egyéb okai miatt nem tudnál. Nekem ilyen volt a szörf. Spanyolország, tengerpart, napsütés, ide már tényleg csak egy szörfdeszka hiányzott. Egyik cseh barátnőmmel elhatároztuk, hogy kipróbáljuk. Én még csak szörfdeszkát sem láttam előtte élőben és egyáltalán nem tudtuk, hogy mivel jár eme sport, de borzasztóan lelkesek voltunk. Megkaptunk egy huszonéves álompasit oktatónak, amitől még nagyobb kedvünk támadt az egészhez, aztán már csak a szörfruhát kellett magunkra rángatni. Ez bizony nem volt könnyű; a szörfruha olyan, mint amit a búvárok használnak. Nagyon szűk anyagból készült, nehogy befolyjon alá a víz. Na jó, azt is hozzá kell tennem, hogy először fordítva próbáltam meg felvenni, így duplaannyi időt bénáztam el vele. Amikor végre belepasszíroztam magam a ruhába, a kezünkbe nyomták a deszkát és indultunk is le a partra. Az álom-szörfös srác megmutatta nekünk az alaplépéseket, hogy hogyan evezzünk meg, hogy hogyan kell felállnia deszkára, amikor jön a hullám. Alig tíz perc múlva már a deszkán hasalva eveztem az óceán habjai közt, akár egy kis pingvin. Mit ne mondjak, baromi fárasztó ám így evezni, öt perc múlva már alig éreztem a karomat. Aztán jött a hullám, én pedig elkaptam a deszkámmal, aztán egyensúlyozva állásba ügyeskedtem magam, és magam sem akartam elhinni, hogy kitárt karokkal repültem a hullám hátán a part felé iszonyúan meglepő gyorsasággal. Persze nem kellett sok és a vízbe pottyantam, de az a néhány másodperc minden egyes hullámlovaglás alkalmával elképesztő adrenalint és vidámságot szabadított fel bennem. A barátnőmmel együtt siklottunk a hullámokon újra meg újra. Nagyszerű volt. Elképesztő volt. Felejthetetlen volt. Ismét köszönöm neked, Erasmus.