A la corunai egyetem ideérkező Erasmusosokat segítő csapata olyan programokat szervezett nekünk, amiket míg élek, nem felejtek el. Ezek a programok olyan emlékeket szereztek nekem, amik közt vannak, amik megmosolyogtatnak, nosztalgiát ébresztenek bennem, aztán amik kicsit vadra sikerültek és olyanok is, ahonnan több a fénykép, mint az emlék, de ezekről majd egy másik bejegyzésben...

A lényeg, hogy már a legelején tele voltunk olyan programokkal, amik szoros közösséggé kovácsolták a világ egymástól távoli pontjairól érkezőket. Számomra az egyik legemlékezetesebb program a tapas est volt. Te tudod, mi az a tapas? Nos, ez egy többféle ételből álló, kisebb kajaadag, amit éttermekben szolgálnak fel rágcsálni valóként az ital mellé. Az Erasmuson minden kedden tapas est volt. Spanyolországban vannak úgynevezett tapas bárok, és az ilyen helyek valamelyikében gyűltünk össze minden kedd este. Te annyi embert nem láttál még egy helyen, még egy sztárséf éttermében sem, mint itt. Minden alkalommal több mint százan voltunk, egy nem túl nagy helyiségben. A sötét, esőtől áztatott járdán sietve az estre, már messziről hallod a kiszűrődő zsibongást, beszélgetést, nevetést, zenét, amikor pedig belépsz, megcsapja az orrodat a frissen rántott citromos polip és a galíciai sör illata. Igen, leggyakrabban rántott polip, krumplis paella, vagy valami halfajta került terítékre, meg valamilyen forró paradicsomszósszal töltött golyó, amiről sosem tudtuk meg, hogy pontosan micsoda, de baromi finom volt. Ilyenkor összetoltunk egy csomó asztalt, hogy nagy beszélgetőköröket alakítsunk ki, ahol felelevenítettük a hétvégi bulikat. Általában minden széken ketten vagy hárman ültünk, és még így sem jutott mindenkinek hely. Ez volt az az alkalom, amikor az összes ismerősöddel találkozhattál, azokkal is, akikkel a buliban véletlen elkerültétek egymást vagy akikkel nem alakult ki köztetek olyan szoros kapcsolat, de a tapas esten mindig tudtok egy jót dumálni. Nem kell más, csak egy üveg sör a kézbe, meg az ingyen tapas tál, ami minden megvett ital után járt, és máris indulhatott a kedd este, ami gyakran a közeli klubok valamelyikében tartott bulival folytatódott...