A magyar felsőoktatási rendszernek is vannak jó pontjai, de valljuk be, sok a régimódi módszer és hiányzik belőle a gyakorlatközpontúság. Az Erasmus során úgy kezdtem el járni az Erasmusos városom egyetemére, mintha mindig is oda jártam volna; új osztálytársaim, új tanáraim lettek, élhettem minden az egyetem adta lehetőséggel, akár csak bármelyik odavalósi hallgató, ugyanakkor ugyanazokat az elvárásokat és követelményeket támasztották velem szemben is, mint a többiekkel szemben. Meg kellett szoknom egy teljesen új oktatási rendszert. Az elején voltak dolgok, amikre csak a szemem forgattam, hogy ez miért van így, de mire már egészen otthonosan mozogtam az egyetem falain belül, rájöttem, hogy mind ezeknek meg van a pontos céljuk és funkciójuk a rendszerben. Én nyelvészetet és irodalmat hallgattam, így a Filológia (nyelvészet, kultúra, irodalom) tanszéken szerzett tapasztalataimról tudok mesélni nektek.

Az első furcsaság, amivel szembesültem, az még az órarendem összeállításakor tűnt fel. A helyi koordinátorom elmagyarázta, mikor felhúzott szemöldökkel meredtem a papírra, hogy itt nem szoktak egy félévre 10 vagy még annál is több tantárgyat felvenni a hallgatók, hanem csak 5-öt, maximum 6-ot, viszont itt egy kurzus háromszor van egy héten, három különféle óratípusban, hogy megfelelően elmerülhessen benne a diák, hogy azt a bizonyos témát több nézőpontból is tanulmányozhassa, hogy megkapjon minden lehetséges tudást ahhoz, hogy sikeres vizsgát tegyen majd belőle. E szerint egy kurzusból van egy olyan típusú óra, mint otthon az előadás; sokan ülünk bent rajta, a tanár magyaráz, mi jegyzetelünk. Ezt az óratípust az elméleti, teóriai tudás átadásának szánják. Aztán van olyan óra, ahol az előadáson résztvettek fele van jelen. Itt már a diákok is aktívak, vannak csoportfeladatok, házinak projekteket kell készíteni. A harmadik fajta órán csak egészen kevesen vagyunk, max. 8-10 fő. Ezeken az órákon sokat beszélgetünk, mindenki elmondhatja a saját véleményét a témában, ami főleg az irodalom terén nagyon jó ötlet, a nagy fő témának pedig részekre lebontott, kisebb elemeit nézzük meg részletesen. Tehát egy kurzusból három órára jártam be egy héten, amikből csak egyre vagy nagy ritkán kettőre kellett házi feladatot készíteni, és ezek a házik sem agyzsibbasztó feladatok, hanem maximum 20 perc alatt elkészíthető, rövid összegzései az órán tanultaknak. Kevesebb a kötelező irodalom is, amit szerintem egyaránt lehet pozitívumnak és negatívumnak is tekinteni. A bölcsészeket ismerve tudom, hogy nem jellemző a kurzusonként fél tucat 500 oldalas könyv, regény végigolvasása, ezért talán az itteni tanároktól egy reális döntés volt, hogy csak előre megadott fejezeteket tettek kötelezővé a vizsgára is.

A következő meglepetés rögtön az első órán ért. A tanárnő ismertette a követelményeket a félévre vonatkozóan, aztán hozzátette, hogy mindenki próbáljon meg rendesen tanulni, hiszen senki sem akar 5-öst kapni. Én csak néztem rá zavarodottan; miért ne akarnék 5-öst kapni? Nos, óra után megkérdeztem az osztálytársaimat, akik elmagyarázták, hogy itt 1-től 10-ig vannak az osztályzatok, az 5-ös pedig annyit jelent, hogy épphogy átmentél, tehát otthon ez a kettes lenne. Itt a 8-astól számít jónak egy osztályzat, a 7-es sem olyan rossz még, de ha jó kurzusjegyet akarok félév végére, akkor igyekezzek 8-asokat és 9-eseket szerezni. Később kezdtem rájönni, hogy ez nem is hülyeség, sőt sokkal jobb, mint otthon az 5-ös skálán való osztályzás, hiszen ez alapján konkrétan a dolgozatod százalékértékét kapod meg a jegyben is. Ha például 60%-os lett a dolgozatod, akkor 6-ost kapsz rá, ha pedig például 73 százalékos lett, akkor 7,3-ast kapsz rá. Ezen a módon szinte minden diák különböző jegyeket kap, amik sokkal jobban fogják tükrözni az egyéni tudást.

Az is egyértelmű pozitívuma a spanyol rendszernek, hogy a legkorábbi óra 9-kor kezdődik, így egy órával tovább aludhatok. Ez, azt hiszem, a spanyol társadalmi berendezkedés miatt van így. A spanyolok ugyanis alapból későn vacsoráznak, későn fekszenek le, ezért később is fognak felkelni, amit a nap állása alakíthatott ki talán, mivel itt nincs időeltolódás, de a Nap később kel fel. Viszont nincsenek este 6-ig, 8-ig órák, mint otthon. Egyszer volt egy héten délután fél 4-ig órám, és akkor a mi csoportunk volt az utolsó, aki kiment a suliból. Azt hiszem, ezt azért sikerült így kialakítaniuk, mert a Filológia Tanszék önmagában nem nagy és megoldható egy olyan órarend összeállítása, ami belefér ebbe az időszakba.  

Az is nagyon tetszett, hogy itt nem kell felvenni a vizsgákat az interneten keresztül, mint otthon. Itt megmondják az időpontot és pont. Ez nem szokott probléma lenni, mivel kapunk elég időt a felkészülésre, kb. 2-2 és fél héttel a szorgalmi időszak lezárta után van az első vizsga. A gond talán az lehet, hogy csak egyszer lehet javítani, aminek szintén meghatározott időpontja van, egy hónappal később. Felkészülni van idő, de ez az időpont már jócskán belelóg a karácsonyi szezonba vagy a nyáriszünetbe, ami már kevésbé jó.

Összességében jól éreztem magam a kinti egyetemen. A tanárok segítőkészek, az osztálytársaim aranyosak és közvetlenek voltak. Amellett, hogy a leadott anyagokat megértettem, a feladatokat jól megcsináltam, jó jegyeket szereztem és kihasználtam az egyetem nyújtotta lehetőségeket, talán a legfontosabb mégis az volt, hogy az új közösség befogadott, és néhány nap elteltével már úgy éreztem köztük magam, mintha mindig is idejártam volna.